2018. február 22. Névnap: Gerzson
A tévészékház ostromának 10 éves évfordulóján két visszatekintés és elemzés jelent meg a HVG nyomtatott kiadásában az események főszereplőjének, Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnöknek és a nagypolitikába később épp az akkori szocialista-liberális kormány baloldali ellenzékeként belépő Schiffer Andrásnak a tollából.

 

Ha Gyurcsánytól bárki lényegi – a követtünk el hibákat elvtársak álszent szólamánál mélyebbre hatoló – szembenézést várt, annak csalódnia kell a volt miniszterelnök sorait olvasva. Igaz, a Demokratikus Koalíció elnökétől, aki egész politikai szerepvállalását a 2010 előtti idők restaurációjának kínálatára építi, nem is várhatunk mást. Gyurcsány tagadja a „trükkök százait”, szerinte mindössze annyi történt, hogy „győzni akarás bűvöletében elfordítottuk a fejünket a közelgő gondoktól”. Az őszödi Gyurcsány szerint „az elmúlt huszonöt év legtisztességesebb beszéde volt”, továbbá – mintha azzal csak stiláris és nem tartalmi problémák lettek volna – „az elfelejtett milliókért tenni akaró demokrata, szenvedélyes, túlzó, trágár kijelentésekkel talán bántóan megtűzdelt beszéde” volt. A volt miniszterelnöknek ilyen felütés után nem is marad más megoldása a 2006-os válságra, mint az, hogy az „orbáni jobboldal készítette fel és szervezte meg” a tüntetéseket. Gyurcsánynak erre az erős megállapításra persze bizonyítékai is vannak, csak épp nem mondhatja el azokat, mert titkosak. Ha mindez nem lenne elég, a de facto 2006-ban, de jure 2009-ben megbukott miniszterelnök a politikai programmal sem marad adós: szerinte Orbán zuhanni fog és „sok gyötrelemmel”, de visszatérünk a 2010 előtthöz és „2006 meg bizonyos tekintetben éppolyan tisztességes, de elbukott kísérlet lesz, mint 1956, melyből jobb ország fakadt”.

Nem meglepő módon egészen másképp látja 2006 őszét Schiffer András. Az LMP visszavonult társelnöke szerint az „elkúrtuk-botrány” a rendszerváltás óta eltelt 25 év kudarcának a kísérőjelensége volt, nem pusztán a kampányígéretek és a valóság közötti konfliktusnak, Orbán hataloméhségének vagy Gyurcsány provokatív karakterének következménye. Az akkori jogvédő emlékeztet arra, hogy a gyülekezési jog lábbal tiprása, a rendőrség politikai célokra való felhasználása már 2003-tól része volt az „álbaloldali” kormány eszköztárának. Schiffer szerint a rendszerváltás ígéretének, a nyugat-európai életszínvonal rövid időn belül való elérésének vagy legalább megközelítésének és a négyévente leadott szavazat értelmébe vetett hitnek az elvesztése robbant ki példátlan erővel. „A 2006 őszi politikai krízis azonban soha nem mélyült volna el a napokon belül elszabaduló rendőrterror, valamint a gyáva és egyértelmű hazudozás »igazságbeszéddé« maszkírozása nélkül. Akik arcátlanul mentegették (sőt ma már tagadják) a durva rendőri jogsértéseket, akik a szavakat kiforgatták eredeti jelentésükből, akik lemondatás helyett hőssé avatták Gyurcsányt, szóval az összes »hős demokrata« faragott egyet a demokratikus közösséget összetartó morális normákon. Nem véletlenül beszélt Sólyom László államfő morális válságról. S nem véletlen az sem, hogy következmények nélküli, normahiányos térben négy évvel később ellenállás nélkül húzhatta fel Orbán Viktor a nemzeti cinizmus rendszerét” – vezeti vissza a jelenleg is tartó politikai válságot Schiffer arra, az erkölcsi talapzat nélküli, önérdekelvű politizálásra, amelynek szabályszerű illusztrációját épp az előző oldalon tekinthetik meg a HVG olvasói.

 

 A két publicisztika teljes terjedelmében a HVG e heti számában olvasható.

 

 

 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 

 

 

 

 

Hozzáfűzni való

Ez még érdekelhet

Pongrácz Gergely: Közpénzen élősködő kerékpárosok?

Egy legyintéssel is el lehetne intézni az ügyet, hiszen a statisztikák egyértelműen mutatják, hogy egyre többen és többen bicajoznak, ezzel kisebb zsúfoltságot, jobb levegőt és maguknak jobb egészséget teremtve. Azonban mivel manapság Tarlós Istvánnál és

Mi lett a Fidesszel?

De mi is lett a Fidesszel, hogy leginkább csak az mozgatja, hogy „migránskampánnyal” takarja be a csak nehezen elképzelhető mértékű korrupciót, a kormányzati cselekvés iránytalanságát, történetnélküliségét és közpolitikai pragmatizmusát?

0
komment