2017. december 12. Névnap: Gabriella
Többet hozott Gyurcsány, mint amennyit vitt az MSZP-nek? Az MSZP hibája, hogy nem tudtak a rendszerkritikus erők megerősödni? Mit jelent ma baloldalinak lenni Magyarországon? Mesterházy Attila elemzi a közelmúltat és a közeli jövőt, ideologizál és beszél Gyurcsány Ferencről. 

 

2014 ----> 2018

 

Reflektor: Ahhoz, hogy megértsük mi vár ránk 2018-ban, meg kell értenünk mi miért történt 2014-ben. Érdemes volt belevinni az MSZP-t egy Gyurcsány Ferenccel való összeborulásba egy eleve bukott választáson?

 

Mesterházy Attila: Történelmietlen a felvetés, mert akkor a politikai hangulat szerint nem volt más megoldás, csak a teljes összefogás. Néha meg is lepődöm, hogy ma néhányan a résztvevők közül mintha úgy emlékeznének, hogy a közös lista, közös jelöltek állításával nem a teljes és legszélesebb együttműködést valósítottuk volna meg.

 

R: Fura, mert saját szubjektív politikai hangulatom már akkor is azt mondta, hogy ebből megint kétharmad lesz.

 

MA: A demokratikus ellenzéki holdudvarban és a párton belül, a jelöltek, a szimpatizánsok között, a frakcióban, a választmányban, de a nagyon szűk vezetői körben is egyértelmű elvárásként fogalmazódott meg, hogy tető alá kell hozni a teljes összefogást, bármi áron. Volt olyan vezető politikus, aki úgy fogalmazott, hogy az összefogás olyan erős katalizátor lesz, hogy az együttes támogatottsági adatokat nyugodtan szorozhatjuk 1.3-mal. Ezt már akkor is túlzásnak tartottam, de a várakozásból fakadó feladat világos volt.

 

R: Korábban sem merült fel önben más alternatíva?

 

MA: Miután 2011-ben Gyurcsány kilépett a pártból, az MSZP támogatottsága egy éven keresztül felfelé ívelő pályán volt. 2012 vége felé az MSZP 33, a Fidesz 39 százalékon állt, a különbség 2-300 ezer szavazóra szűkült. Ekkor tettem egyértelmű gesztusokat az LMP irányába, mert az LMP és az MSZP együttes támogatása már nagyobb volt, mint a Fideszé. Így, a két párt együttműködése erős üzenet lett volna a még bizonytalan ellenzéki szavazóknak, hogy a Fidesz leváltható. Ráadásul az LMP-vel való együttműködéssel meg lehetett volna haladni a korábbi együttműködési kereteket is. Ez valódi politikai innováció lett volna az akkori időkben.

 

R: Elképzelhető lett volna, ha az LMP nem szakad ketté, hogy az MSZP-LMP páros Gyurcsány nélkül menjen neki a 2018-as választásoknak?

 

MA: Nekem akkor ez volt az elképzelésem. Az LMP többek között azért is alakult meg, mert a Gyurcsány-Bajnai kormánnyal nem volt elégedett. Az MSZP-nek mindenféleképpen meg kellett újulnia, változnia a 2010 előtti időszakhoz képest, hogy újra vonzani tudja a választókat. Ezért a párton belül elindítottam egy átalakítási folyamatot szervezeti, személyi és tartalmi szempontból is, ami persze sok konfliktussal járt és sokan, akiket ez valamilyen formában érintett, nem pozitívan élték azt meg belülről. De hittem abban, hogy a kitörési pont számunkra politikailag abban van, ha változunk és ezt demonstráljuk is. Ennek a folyamatnak egyfajta külső „hitelesítője” lehetett volna az LMP, ha egy esetleges együttműködés során az LMP-vel közös térfélre kerülünk először ügyek, majd program és értékek mentén.

 

R: Miért került be később Gyurcsány mégis a buliba?

 

MA: Akkor az volt az általános vélekedés, hogy Gyurcsány bevétele – a teljes együttműködés – a megállapodásba többet hoz, mint amennyit visz. Ez párton belül, a körülöttünk álló elemzők, értelmiségiek körében uralkodó nézet volt.

 

 

 

R: Közvetlen választások előtt nem érezték, hogy elúszott a hajó?

 

MA: Dehogynem. A választások előtti hónapokban egyetlen olyan felmérés sem született, ami azt mutatta volna, hogy a teljes összefogásnak van olyan mobilizációs ereje, mint, amit sokan vártak tőle. És akkor még nem beszéltünk a számunkra rendkívül kellemetlen Simon-ügyről, ami aztán úgy ahogy van, agyon is csapta a kampányunkat.

 

 

fotó: Sarnyai Krisztina

 

 

Ideológiák mentén

 

R: Sok vita van arról, hogy létezik-e Magyarországon bal- és jobboldaliság. Önnek mit jelent baloldalinak lenni?

 

MA: A baloldaliság számomra egy belülről fakadó viszony a világhoz. Személyesen felháborít az igazságtalanság, az emberi kiszolgáltatottság, a szabadság korlátozásának minden formája, a tekintélyelvűség.

Politikai értelemben a szociáldemokrata értékeket vallom magaménak. Azt gondolom, hogy a demokrácia, a modernitás, a progresszió, az esélyegyenlőség, az európaiság kiemelkedően fontos nemzeti érdekek, abban hiszek, hogy ezen értékek mentén lehet Magyarországnak sikeres jövője.

Úgy gondolom, hogy egy olyan erős Magyarország, amely egyre jobb életet: jólétet és jól-létet tud kínálni valamennyi polgárának, az alapja a valódi nemzeti büszkeségnek. Nem a történelmi sérelmeink, hanem az eredményeink azok, amelyek egy pozitív nemzeti identitást megalapozhatnak.

Ezért is tartottam fontosnak, hogy megpróbáljak az MSZP-n belül a nemzetpolitika és a fenntarthatóság szempontból is fordulatot elérni. Az M betű a szocialista párt nevében a magyart jelenti, amire mi is büszkék vagyunk. A fenntarthatóság tekintetében pedig csatlakoztunk a nemzetközi progresszív szocdem mozgalmakhoz. Tehát szimbolikusan is kerestem azokat a pontokat, ahol tartalmilag és politikailag azt tudjuk mutatni, hogy másképpen gondolkodunk mint korábban.

 

R: Sokak szerint az európai szociáldemokrata pártok kifulladóban vannak.

 

MA: Ezt nem mondanám, sőt nem osztom az elemzők azon lelkesedését, véleményét sem, hogy a „tradicionális” pártrendszereknek, pártoknak befellegzett. Korai és sommás az az ítélet, hogy az „anti-establishment”, rendszer ellenes mozgalmaké a jövő. Persze ki sem lehet zárni ezt, de, hogy a választói kiábrándulást kihasználó új - sokszor erősen populista és radikális - pártok (Podemosz, Sziríza, stb.) hogyan tudnak élni a lehetőséggel, tudják-e hosszú távon mutatni életképességüket, meg tudnak–e felelni a várakozásoknak, azaz tudják-e bizonyítani, hogy lehet más a politika, még kérdéses. Úgyhogy új kezdeményezések és izgalmas áramlatok vannak, kifulladás nem.

Az is igaz viszont, hogy az európai szocdem mozgalom napjaink legfontosabb kérdéseire még nem találta meg a megfelelő válaszokat. Pedig a szociáldemokraták mindig éppen abban voltak erősek, hogy a mozgalom értékeit a konkrét politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok között, hatékony reálpolitikával volt képes képviselni. Vagyis mindig szem előtt tartotta a morális nagy célokat és értékeket, de két lábbal a földön állt. Ez a feladat most is.

 

R: Volt az a kiszivárgott titkos anyag, ami az MSZP kommunikációs stratégiáját vázolta fel. Abban volt egy bekezdés, ami arról szólt, hogy az MSZP létérdeke fenntartani a kétpólusú politikai berendezkedést, ami a Fidesz és az MSZP váltópártiságát jelentette volna. Most is úgy gondolja, hogy Magyarország érdeke ez lett volna?

 

MA: Az nem az MSZP stratégiai véleménye volt. Több intézetet is felkértünk, hogy elemezzék a helyzetet és az egyik thinktank a választási matematika szempontjából közelítve azt írta, hogy az MSZP számára kedvező volna, ha folyamatosan két domináns vélemény jelenne meg a választók előtt, mert ez segítené a világos alternatívaképzést és ezáltal a választói mobilizációt továbbá azt, hogy az ellenzéki szavazók az MSZP mögé sorakozzanak föl. A gyakorlat már akkor sem ezt a megközelítést igazolta, hiszen minimum a Jobbik olyan pólust képviselt, amely tovább osztotta az ellenzéki szavazókat.

 

R: Biztos nem arról szólt a kétpólus mesterséges fenntartása, hogy kiszorítsák a rendszerellenes pártokat a hatalomból?

 

A választók úgy döntenek, ahogy akarnak, széles a választék politikai mozgalmakból. Gyenge kifogás, hogy az új pártok az MSZP/Fidesz miatt nem tudnak megerősödni, ha így lenne, valóban kétpólusú lenne a magyar politika. Nem is beszélve azokról a rendszerváltó pártokról MDF/SZDSZ, amelyek már eltűntek a magyar politikai palettáról, így a szavazóik egészen biztosan keresik az értékrendjüknek leginkább megfelelő, új választási lehetőséget. Ezért az új pártoknak is bőven van gondolkodnivalójuk, hogy miért nem tudják magukhoz vonzani a szavazók tömegeit annak ellenére, hogy ők nem voltak kormányon, nem kötődik nevükhöz se botrány, se rossz kormányzati döntés, sőt szinte csak új arcokkal jelenítik meg elképzeléseiket. Ebből számomra az következik, hogy a kihívás nagyobb és bonyolultabb mintsem, hogy pusztán a rendszerellenesség, a „politikai szüzesség” elégséges legyen választói tömegek elkötelezéséhez.

 

 

fotó: Sarnyai Krisztina

 

 

50 százalékos stratégia

 

R: Szeptemberben azt nyilatkozta a Blikknek, hogy a 2014-es választás után sem henyélt, szakmai anyagokat, javaslatokat írt arról, merre menjen tovább a párt. Arra megy tovább az MSZP, ahogy azt ön megírta?

 

MA: Az majd kiderül, hogy merre megy tovább a párt. A korábbi, az MSZP stratégiáját és kommunikációját érintő javaslataimmal, kapcsolatban úgy fogalmaznék udvariasan, hogy azok nem hatják át az MSZP mai kommunikációját és működését. De ez nem feltétlenül baj, hiszen mások biztos másként értékelik a kommunikációnk, működésünk hatékonyságát, mint én. Egy politikai párt eredményességét pedig nem egyik vagy másik személy véleménye, hanem az határozza meg, mennyire népszerű, mennyi választót tud maga mellé állítani.

 

R: Medgyessy Péternek 2002-ben egyszer bejött, hogy úgy nyerjen választást az MSZP-vel, hogy fedezet nélküli nagyarányú fizetésemelést ígért.

 

MA: Orbán pedig úgy nyert, hogy átverte az embereket és még programja se volt. De tudja, furcsa a politika, mert Medgyessy Pétert azért kritizálták miniszterelnökként, mert betartotta a választási ígéreteit. Ez az elmúlt 25 évben nem fordult elő. Egyébként a költségvetési problémákért nem a fizetésemelési csomag volt a felelős. A mértékét és az időbeliségét biztos be lehetett volna lőni megfelelőbben is és akkor más lett volna a költségvetési, közgazdaságtani és politikai hatása is. De a program célja helyes volt, tisztességes és progresszív politikát képviselt.

 

R: Az MSZP most is béremeléssel kampányol. Az előbb említette, hogy az egyszeri nagy béremelés nem biztos, hogy szerencsés.

 

MA: Az MSZP elnökének javaslata helyes, markáns baloldali politikát képvisel, amely az emberek érdekét szolgálja. Hiszek abban, hogy olyan új, progresszív társadalom- és gazdaságpolitikát kell csinálni, ami kiegyenlíti az egyenlőtlenségeket. Ezt pedig csak egy modern, fenntartható baloldali politika tudja biztosítani Magyarországnak.

 

R: Megvan rá a fedezet is?

 

MA: Ahogy az előbb említettem, a növekvő jövedelmek fedezetét hosszabb távon egy fenntarthatóan növekedő, erős gazdaság képes megtermelni. Ehhez versenyképességre, ösztönző befektetői környezetre, kiszámíthatóságra és korrupciómentességre van szükség. De az biztos, Nobel-díjas közgazdászok állítják, hogy ha túlzottan nagy az egyenlőtlenség egy társadalomban, akkor a gazdasági növekedés és a versenyképesség is veszélybe kerül. A jövedelmi különbségeket tehát csökkenteni kell. Ha a belső fogyasztás nő, akkor a gazdaság is nőhet. Viszont jelentősebb béremelés nélkül le fog állni a gazdasági növekedés és hosszú távon veszítjük el versenyképességünket.

 

 

Mondd, te kit előválasztanál?

 

R: Érdeke az MSZP-nek baloldali előválasztást tartani?

 

MA: A szocialista pártnak abszolút érdeke lenne az előválasztás, hiszen azoknak a pártoknak van előnye, amelyek országos lefedettséggel rendelkeznek, ahol vannak aktivisták és pártszervezetek. Viszont naivitás azt gondolni, hogy ha lesz előválasztás, akkor majd két jelölt, egy fideszes és egy demokratikus jelölt közül lehet majd választani a választásokon. Az LMP és a Jobbik biztosan önálló jelölteket állít, és ott lesznek még a Fidesz által kreált bizniszpártok jelöltjei is.

 

R: Nem fél attól, hogy az előválasztás esetén Kubatov Gábor állítja össze a baloldali összefogás 2018-as listáját?

 

MA: Valóban az egyik fő érv az előválasztás ellen, hogy nem biztos, hogy a baloldali szavazók választják ki saját jelöltjeiket. A Fidesz, de akár a Jobbik is „meghekkelheti” az előválasztást. Tehát van valós kockázata Magyarországon annak, hogy nem azok döntenek a jelöltekről, akik maguktól jönnek, hanem azok, akiket küldenek.

 

R: Meddig lehet az ideológia kérdéseket félretenni az összefogásban?

 

MA: Nekünk arra kell koncentrálni, hogy olyan világértelmezést ajánljunk, ami világos alternatívája a Fideszének. A Fidesz közösségképe a szigorú apa modellre épül, amely tekintélyelvű, ahol a családfő szava dönt, ebből fakadóan a nőnek és a gyereknek alárendelt szerepe van. Ezt szolgálja az is, hogy a Fidesz az emberek félelmére és bizonytalanságára apellál, amiket kampányok sorozatával erősít. De létezik az emberek fejében a gondoskodó szülő kép is, ahol ugyanúgy fontos a család védelme és biztonsága, de itt partnernek tekintem gyermekeimet és a feleségemet. Olyan családkép ez, ahol nyíltan és őszintén megbeszéljük a problémákat, ahol minden „érintettet” bevonunk a döntésekbe. E szerint a „modell” szerint a biztonság fogalma nem csak rendészeti kérdés, hanem az oktatási, egészségügyi vagy szociális rendszer is fontos elemei annak, hogy a közösség biztonságban érezze magát. Nekünk ezt az alternatívát kell ajánlanunk az embereknek.

 

R: Az előválasztás során nem fél Gyurcsány Ferenc aknamunkájától?

 

MA: Nem.

 

R: 2010 és 2014 után 2018-ban is vezetné az MSZP listáját a választásokon?

 

MA: Nem.  

 

Címkék: korrupció

Hozzáfűzni való

Ez még érdekelhet

Pongrácz Gergely: Közpénzen élősködő kerékpárosok?

Egy legyintéssel is el lehetne intézni az ügyet, hiszen a statisztikák egyértelműen mutatják, hogy egyre többen és többen bicajoznak, ezzel kisebb zsúfoltságot, jobb levegőt és maguknak jobb egészséget teremtve. Azonban mivel manapság Tarlós Istvánnál és

Mi lett a Fidesszel?

De mi is lett a Fidesszel, hogy leginkább csak az mozgatja, hogy „migránskampánnyal” takarja be a csak nehezen elképzelhető mértékű korrupciót, a kormányzati cselekvés iránytalanságát, történetnélküliségét és közpolitikai pragmatizmusát?

36
komment