2017. március 30. Névnap: Zalán
„Személyes határok az államhatárok felett”’ szlogenjével, az „abortuszturizmus” jelenségén keresztül hívja fel a figyelmet arra, hogy egyes országokban nehezebb a terhességmegszakításhoz és a fogamzásgátláshoz való hozzáférés. Ez korlátozza a nőket abban, hogy szabadon rendelkezhessenek a testük felett és a méltósághoz való jogukat gyakorolják.

 

– Mi az Abortourism Utazási Iroda?

 

– Taktikus médiahasználattal operáló projekt. Egy üzleti vállalkozás megjelenését sajátítja ki, hogy az abortuszról, és tágabb értelemben a reproduktív jogokról beszéljen. Az érvelésünk alapját az európai államok reproduktív jogi szabályozásainak összehasonlítása adja: az a tény, hogy az egyes államok nemzetpolitikájuk kénye-kedve szerint korlátozzák az állampolgáraikat abban, hogy létező technológiák (lásd gyógyszeres abortusz) közül választhassanak, vagy hogy dönthessenek afelől, mikor és mi történik a testükkel. Kellemetlen kérdéseket akarunk feltenni szokatlan formában, mert azt keressük, hogyan tudnánk az embereket egyáltalán megszólítani a reproduktív jogok témájában – igazából az egész projekt egy formálódó aktivista eszköztár megteremtésére irányul.

Az abortourism.com utazási ajánlatok formájában mutatja be az európai országokban elérhető reproduktív szolgáltatásokat, a hatályos szabályozások és gyakorlatok tükrében: nemcsak terhességmegszakítás, hanem fogamzásgátló és esemény utáni tabletták elérhetőségét is megjelenítjük. A későbbiekben bővíteni tervezzük a „szolgáltatásaink” sorát, például mesterséges megtermékenyítéshez való hozzáféréssel, otthonszüléssel, sterilizációval, vagy akár családtervezési támogatásokkal stb. kapcsolatos információkkal.

 

– Elmondanátok, hogy mik a reproduktív jogok, és hogyan függenek össze a társadalmi helyzetünkkel?

 

– A reproduktív jogok a termékenységhez és a fogamzáshoz kapcsolódó jogok. Ha korlátozzák vagy ellehetetlenítik a gyakorlásukat, akkor – az ENSZ által megállapított erőszaktípusok értelmében – az szexuális erőszakként értelmezhető. Ezeket a jogsértéseket azonban nagyon nehéz felismerni, mert kulturálisan kódoltak és sokszor internalizálják, és önkéntesen magukon hajtják végre őket az emberek.

Akik megengedhetik maguknak, ők rendszerint szívesen vállalnak sok gyereket, akik pedig gumira vagy fogamzásgátlóra sem tudnak költeni, ők valószínűleg a nem kívánt gyerek felnevelésének költségeit is nehezen teremtik majd elő. A Nagy-Britanniában élő lengyel diaszpórában majdnem kétszer annyi gyereket vállalnak a nők, mint a szigorú abortusz törvényt érvényben tartó Lengyelországban. A weboldal Ajánlatok menüpontjában különböző árkategóriájú utazási ajánlatokkal reflektálunk arra, mennyire osztály- és pénztárcafüggő, hogy egy-egy szolgáltatást ki tud igénybe venni.

 

– Miért egy fiktív vállalkozás a projekt kommunikációs felülete?

 

– Az „abortuszturizmus” szóösszetétel ironizáló szellemiségében elképzeltünk egy utazási irodát. Feminista tartalommal informálunk egy szolgáltatásokat reklámozó felületen keresztül, hisz leginkább fogyasztási cikkeken keresztül kommunikálunk, és ez formál minket. Fel akartunk festeni egy negatív utópiát: mi lenne, ha valaki tényleg le akarna húzni még egy bőrt azokról, akik külföldön akarnak abortuszt csináltatni. Nem is teljesen negatív ez az utópia, hiszen ebben az esetben legalább kikerülne a tabusítás alól ez az élethelyzet. Persze, ha eleve nem léteznének olyan országok, ahol problémásabb például terhességet megszakítani, akkor az „abortuszturizmus” jelensége is egyszerűen megszűnne. A nők teste és egyes testrészeik azonban főleg vidékeken többet érnek, mint máshol, de az akadályozottság, a faji hovatartozás, vagy az életkor is rangsorolja a női testeket. Szeretnénk leszámolni a témát övező patetikus, hímsoviniszta, bűntudatkeltő retorikával, mint amilyen az „egy nő életének legnagyobb tragédiája”, vagy a minden tudományos bizonyítékot nélkülöző posztabortusz-szindrómával való félelemkeltés és a többi. Nem kívánjuk senki döntését sem befolyásolni, mert pont annyi közünk van hozzá, mint akármelyik politikusnak. Egyszerűen elutasítjuk a felnőtt emberek feletti bábáskodást, és elutasítjuk, ahogy a technológiát és az állam intézményrendszerét arra használják fel, hogy büntessék és rendszabályozzák az állampolgárokat.

 

– Az abortuszturizmus mit jelent pontosan a magyar nők számára? 

 

– Minden bizonnyal egy virágzó szektor lenne, például a fogászati turizmushoz hasonlóan, de a sok tabun túl a hazai jogszabályok is ott vannak elrettententés képpen. (A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 15. §-ában az áll, hogy „Tilos bármilyen eszközzel terhességmegszakításra ösztönözni vagy azt népszerűsíteni”.) Itthonról jelenleg a fő úticél Bécs, vagyis ez az, amiről a legtöbb adat áll rendelkezésre – egy bécsi klinika statisztikái alapján. De a projekthez kapcsolódó kutatások során kiderült, hogy a magyar nőknek ár-érték arányban inkább Romániába vagy Szerbiába lenne érdemes utazniuk, ha tablettás abortuszt akarnak végeztetni, ami nagyjából annyiba kerülne, mint a magyarországi műtéti beavatkozás. Tavaly óta Csehországban is lehet tablettás abortuszt csináltatni, de külföldi állampolgárok számára – a lengyel nők akadályoztatására – korlátozott a szolgáltatás. Csak bejelentett cseh lakcímmel vehető igénybe, ezen gúnyolódik például a brnói ajánlatunk.

 

– Mi történik, ha valaki komolyan veszi az ajánlataitokat?

 

– A weblapra csak azután lehet belépni, hogy a látogató elfogadja a felhasználási feltételeket, vagyis azt, hogy az utazási iroda egy fiktív üzleti vállalkozás formájában megjelenő, nonprofit társadalmi kezdeményezés, és az ajánlataink nem valósak. A weblap jobb felső sarkából elérhető a PATENT Jogvédő Egyesület abortuszvonalának telefonszáma. Hozzájuk fordulhatnak, akiknek tényleg szükségük van abortusszal kapcsolatos tanácsadásra.

A PATENT volt a jogi konzulensünk a projekt folyamán, a szakmai tartalom alapját is az ő kutatásaik képezték – ezt egészítettük ki hiánypótló nemzetközi publikációk fordításaival (lásd reproduktív blog), a magyar sajtóban megjelent, abortusz körüli társadalmi vita jelentősebb cikkeivel és statisztikák dokumentációival.

 

– Ezekből a kutatásokból mi derül ki a tablettás és műtéti abortusz közötti különbségekről? Magyarországon kérhető tablettás abortusz?

 

– Minden ide vonatkozó tény le van írva az weblap GyIK menüpontjaj alatt. Az abortusztabletta (a misoprostol hatóanyagú gyógyszer) szerepel az Egészségügyi Világszervezet alapvető gyógyszereinek listáján, mert a világ minden országában elérhető kellene hogy legyen. Az 1970-es évek óta alkalmazzák, mint hatékony és biztonságos módszert. Nagy előnye a gyógyszernek, hogy fejletlenebb infrastruktúrájú helyeken is alkalmazható. Azt egyikünk sem hajlandó elhinni, hogy nem teszi könnyebbé a terhességmegszakítást. Ha tényleg így lenne, akkor már rég legális lenne. Döntéshozók gyakori érve az engedélyeztetés ellen, hogy „felelőtlenné válnának tőle a nők”. Igazából egy könnyen elérhető, olcsó gyógyszerről van szó, amellyel a megfelelő protokoll betartásával mindenfajta orvos, állam, kórház megkerülésével lehet abortuszt végezni (lásd a Women on Web tevékenységét), mint ahogy sok országban vényre adják, és otthon vehetik be a nők. A médiában gyakran szerepelő bécsi klinika protokollja tele van ilyen árulkodó mondatokkal: „Előnyös lehet, ha az abortusz előtt a saját orvosa már megvizsgálta. Ausztriában ez azonban jogilag nem kötelező, és orvosi szempontból sem igazán szükséges” – kinek előnyös akkor ez, az orvos pénztárcáján kívül? Persze, hogy retteg az abortusztablettától mindenki, akinek érdeke a nők kiszolgáltatottságának és tárgyiasításának a fenntartása. Ha az abortusz magánügy lenne, és nem lenne egy egész intézményrendszer arra, hogy megszégyenítse, kiszolgáltatottá és traumatizálttá tegye a nőket, akik igénybe veszik; ha kimondhatná egy nő, hogy azért nem akar gyereket mert nem és kész, és nincs mit magyarázni, akkor veszélybe kerülnének az ilyen „igazságok”, miszerint a nők valamifajta módon determináltak az egész visszatetsző, „anyaságnak” csúfolt mártírszerepre – hogy csendben nyeljenek, és mindig a saját érdekeikből adjanak fel, és persze az ingyenmunkára, a pelenkamosástól a takarításig, amit rendszerint semmilyen módon nem honorál senki.

 

– Ennyire szar a helyzet Magyarországon?

 

– Az emberi méltósághoz és az önrendelkezéshez való jog nemtől függetlenül az Alaptörvénybe van foglalva. Az elképzelés, hogy az élet a fogantatáskor kezdődik egy mesterségesen életben tartott világnézeti dogma – valójában a megfogant petesejtek 50-70 százaléka úgy szívódik fel, illetve ürül ki a hüvelyváladékkal, hogy soha senki nem is tudott róluk. Legfeljebb a szenilis, katolikus öreg nénikből, meg a tarisznyás kiskamaszokból nézzük ki, hogy komolyan vegyék a sok sületlenséget a "magzatgyermekről": a törvényhozók például nagyon is tisztában vannak vele, hogy a műtéti abortuszhoz meg kell növeszteni az embriót/magzatot általában olyan 8-9 hetesre, abortusztablettával pedig bármilyen korai terhesség megszakítható. Ennyit a magzatvédelemről. Itt természetesen felnőtt nőkről, na és persze politikai érdekekről van szó, nem pár hetes, a csigánál is egyszerűbb felépítésű, egy centiméternél kisebb sejtszaportulatokról, amik sokszor úgy tűnnek el, hogy senki nem is tudott róluk. Magyarországon egyes becslések szerint félmillió gyerek él a létminimum alatt, a nőket illetően a legnagyobb elszegényedési kockázat a gyerekvállalás. Mégis mivel vannak a Drága Politikus Uraságok elfogalva? Például azzal, hogy elintézzék, hogy a nem házas nők ne kapjanak gyereknevelési támogatást; közben pedig megy az ájtatoskodás a „magzatgyermekről”, aztán ha kihordják és megszületik, és ordít majd a bevásárlókocsin ülve, akkor már nem fog senkit érdekelni.

 

– Miért pont a reproduktív jogok bemutatásával foglalkoztok?

 

– Bosszant minket a művészet elitizmusa és a kapitalizmust díszítgető, javítgató, takargató funkciója. Abból, hogy valaki elővesz egy 3D-s nyomtatót, vagy eye trackert, aztán máris érdekesnek kellene tartani amit csinál, akármennyire didaktikus meg unalmas. Zavaró ez az egész „ki-ér-oda-hamarabb” dolog, ki nyomtatja ki hamarabb a teljes bélrendszerét 3D-nyomtatóval, stb. – ugye régen a vicc szerint csak a padlóra szartak a művészek, aztán azt se értették.  

A mi projektünk végső soron arról szól, ahogy a technológia és a kultúra keresztmetszetében formálódik a kortárs szubjektum. Például amikor Indiában megjelent az internet, úgy tekintettek rá, mintha a „nyugatot”, „demokráciát” hozná el, „összekapcsol” mindenkit, stb. stb., miközben magába a technológiába van beleírva a kaliforniai libertariánus, individualista-kapitalista szellem. Indiában ugyanúgy soha egy fityinget nem fog a legtöbb tartalomkészítő látni, akinek a tartalmai felkerülnek a netre, de páran ugyanúgy kiemelkednek a tömegből, és mindenki úgy mutogat majd rájuk, mint a kitartás, vállakozó szellem, önfejletszés és a többi individualista eszme letéteményesére. Mert a technológia nem a fáról esik le, hanem társadalmi normákat testesít és szilárdít meg, és maga is aktív ágens – erre a gondolatra kellene, hogy az összes kényes kérdés elvezessen, amit az oldal feltesz. Ha Esztergomban átsétál a hídon az ember Párkányba, akkor már biztonságos az esemény utáni tabletta recept nélkül? Ha Spanyolországban van az ember, vehet recept nélkül fogamzásgátló tablettát, de ha Magyarországon, akkor „szakorvosi ajánlás” után írhatja csak fel a háziorvos. Annak ellenére, hogy például az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint alapesetben csak kórtörténet és vérnyomásmérés kell a tabletta szedéséhez, és a Brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálattól (NHS) kezdve az Amerikai Szülészek-Nőgyógyászok Szakszervezetéig (ACOG) sok szakmai szervezet recept nélküli forgalmazásra ajálnja? Miért kell Szlovákiában 37-féle vizsgálat a terhesség során, Dániában pedig 15? Miért állapították meg ennek kapcsán egy EU jelentésben, hogy általában fordított az összefüggés a GDP és a terhességi vizsgálatok mennyisége között? Miért teljesen normális és elfogadott dolog Európa legtöbb országában, hogy egy terhességet és egy szülést alapesetben szülésznő kísér, hogy nincsenek a terhesség során nőgyógyászati vizsgálatok, és a legtöbb európai nő miért tudja kis szerencsével anélkül leélni az életét, hogy valaha is találkozna nőgyógyásszal? Hogyan lehet az, hogy alapértelmezett, normalizált, és meg nem kérdőjelezett az, hogy nőnek lenni olyan állapot, mint egy krónikus betegség, ami folyamatos egészségügyi ellátásra szorul?

Már Magyarországon is kísérheti szülésznő a terhességet, de a terhesség tényét orvosnak kell megállapítania. Ilyen gyakorlatot nem találtunk semmilyen másik országban, és a hüvelyi ultrahang nem része a problémamentes terhesség kísérésének a legtöbb nyugat-európai országban. Az otthoni terhességi tesztek nagyon megbízhatóak, és a nőkben is meg lehet bízni – igenis bele tudnak egy papírdarabot a vizeletükbe mártani, és meg tudnak két csíkot egy csíktól különböztetni.

 

Ezek a reproduktív jogi korlátozások a hatalmi érdekek és a helyi kultúra által alakítottak, nem pedig valós egészségügyi kockázatok mentén. Jó példa erre Montenegró, ahol a nemi szelekción alapuló terhességmegszakítások számának csökkentése érdekében a fogantatástól a kérésre elvégzett abortusz időhatáráig (10 hét) illegális minden vizsgálat, ami a magzat nemének megállapítására szolgál – köztük az ultrahang is. Az USA-ban is volt egy nagy társadalmi vita, az amerikai abortuszt végző egészségügyi szolgáltatók állásfoglalását pedig lásd itt.

 

– Mire szolgált a projekthez kapcsolódó kutatás?

 

– Ami nagy felismerés volt a projekt során az, hogy igazából nyitott kapukat döngetünk – aki nagyon akar, tud szerezni Misoprostolt (Magyarországon is regisztrált hatóanyagról van szó, szülésindítóként alkalmazzák, egyébként gyomorfekély gyógyszer is). Aki akarná, megszerezhetné a fogamzásgátló tablettáit megfelelően regisztrált, akár online felületet is működtető spanyol, görög, portugál vagy brit gyógyszertárakból (briteknél fizetni kell az online konzultációért). A posta sem annyira drága, és ezek az országok messze sincsenek, kint élő barátai, ismerősei is sok embernek vannak. Hallottunk pletykákat 3D-nyomtatóról, amin majd gyógyszereket lehet nyomtatni, de aki tud 3D-nyomtatóba alkatrészt meg alapanyagot szerezni, az Misoprostolt is tud. Ugyanakkor, amíg meg lehet etetni az emberekkel olyan dolgokat, mint például az egész méhnyakrákszűrést, mint nem csupán a fogamzásgátlás, de az életben maradás elengedhetetlen feltételét (pedig általános iskolás matematika, hogy ha évente az országban van 400 haláleset, akkor mi a baj az olyan teszttel, ami a labortól függően minden 10. vagy 20. esetben pozitív, és a szűrésekkel kapcsolatos tájékozatlanságot, illetve a szűrés veszélyeit tudományos publikációktól kezdve parlamenti bizottságokig részletezik), akkor egyszerűen nem fog a nőknek kelleni az abortusztabletta. Akkor sem, ha éppen rajta van a WHO alapvető gyógyszereinek listáján; akkor sem, ha 30 éve, és szó szerint több milliószor alkalmazták már, akkor sem, ha teljesen elfogadott és bevált dolog Európa nagy részén.

 

A helyzet az, hogy amíg a nők annyira rettegnek a saját testüktől, hogy hajlandóak minden abszurd, felesleges, veszélyes hülyeséget elfogadni. Na és a médiából dől a sok hülyeség: az „igényes nőről” a „felelősségteljes nőről”. És ugyan ki felel meg ezeknek a jelzőknek? Aki megfelel a heteronormativitás, az önkontroll, az önellenőrzés paradigmáinak, vagyis csak az előírt alkalmakkor teszi szét a lábát, de akkor még mosolyog is hozzá, és felsőbbrendűnek, ne adj isten valahogyan erkölcsösnek érzi magát. A legtöbben örülnek, ha jutalmául annak, hogy mosolyogva gyűlölik, alázzák, és nyomorítják meg a magukat, a patriarhátusfa legalsó kis ágaira fel tudnak kapaszkodni, és semmi kedvük ahhoz, hogy jöjjön itt pár feminista picsa (szokásos jelzőket ide, mindet hallottuk már), és kivágja alóluk a fát. Végső soron, a Mars-szonda, a CERN, a 100 dolláros, a beleöntött folyadékot felismerő bögre, a facebookozó szemeteskuka korában a legtöbb, a nők által széles körben használt reproduktív egészségügyi technológia elég régimódi és ócska, például a klasszikus IVF vagy a fogamzásgátló tabletta, a rákszűrésről ne is beszéljünk (mindegyiknek potenciálisan sok mellékhatása lehet, invazív, extrém esetben bele is halhat az ember, stb.), mégis megvan az egész önkényes morális keret körülöttük, és valójában teljesen paradoxikus, hogy a „felnőtt”, „felelős” alany az, aki passzív és elszenved. Ha a kliensek is aktív, cselekvő- és döntésképes félként lennének jelen, az az eddigitől teljesen más hierarchiát vázolna fel. Ennek kapcsán a másik paradoxon, hogy az egész „felelősség”-retorika következményeként pont a szabadság lesz tabusítva és leértékelve. Ha két mondatban össze akarnám foglalni: ez csak technológia, és mint ilyen, társadalmi normákat testesít meg, szilárdít meg, és ad tovább, és ezért is tesz társadalmi normák ellen aki nem él, vagy nem az előírt módon él ezekkel a technológiákkal.

Mindeközben a kultúránkban olyan szintekre hágott a nőgyűlölet, a női test a normától (a heteroszexuális férfitól) eltérőnek, betegesnek, gyámolításra szorulónak beállítása, hogy ha azért kampányoltunk volna, hogy mindenki szedjen valami vitamint, mert különben a petevezetékük a nyakukra tekeredik és megfulladnak, azt is sokan elhitték volna. Ha az is teljesen normabontó, amikor azt mondjuk, hogy az egészségügyi ellátásban a kliens is, a technológia is aktív ágens, akkor ez tökéletesen reflektál arra, milyen hierarchiát is tartanak fenn ezek a normák.

 

– Ki vagy mi inspirált titeket?

 

– A science and technology studies, különösen John Law, Susan Leigh Star, és Michel Callon munkája, orvosi antropológia, Margrit Schildrick, a klasszikus feminista teoretikusok közül Mary Daly, és a GYN/ECOLOGY – A Radikális Feminizmus Metaetikája.

 

Rebecca Gomperts és a  http://www.womenonweb.org/ fantasztikus munkája.

A forwomenseyesonly.com, illetve egy névtelen aktivista, „Elizabeth”, akiről annyit kell tudni, hogy egy ausztrál ügyvéd, aki régen az ausztráliai orvosi tanácsnak dolgozott, és rájött, hogy mennyire politikai érdekek mozgatják az egészségügyet, és azóta kommentel online fórumokon, ahova olyan, jogi tanácsot vagy információforrást kereső, vagy csak megszólalni kívánó nők írnak, akiket például felesleges vizsgálatokra akarnak kényszeríteni a fogamzásgátló felírása kapcsán, vagy orvosok zaklatták őket szexuálisan. Nincsenek illúzióink, hogy megváltjuk a világot, de talán pár embernek felnyitjuk a szemét, és mondjuk közülük valaki egy év múlva fog írni egy Barátok közt epizódot, amiben az egyik szereplő beint a rendszernek, és megkéri mondjuk a Mexikóban élő barátját, hogy sétáljon be egy gyógyszertárba, pengessen ki kb. 15 dollárt, és postázza el a Misoprostolt.

 

Az alábbi cikk 2014-ben jelent meg az azóta már megszűnt 0m2-en. Mivel a témája azóta is aktuális, újra közöljük most.

 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem??? Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

Címkék: szexualitás

Hozzáfűzni való

Ez még érdekelhet

Pongrácz Gergely: Közpénzen élősködő kerékpárosok?

Egy legyintéssel is el lehetne intézni az ügyet, hiszen a statisztikák egyértelműen mutatják, hogy egyre többen és többen bicajoznak, ezzel kisebb zsúfoltságot, jobb levegőt és maguknak jobb egészséget teremtve. Azonban mivel manapság Tarlós Istvánnál és

Mi lett a Fidesszel?

De mi is lett a Fidesszel, hogy leginkább csak az mozgatja, hogy „migránskampánnyal” takarja be a csak nehezen elképzelhető mértékű korrupciót, a kormányzati cselekvés iránytalanságát, történetnélküliségét és közpolitikai pragmatizmusát?

0
komment