2017. június 26. Névnap: János
Az ország választott tisztviselőinek az ország állampolgárait kellene szolgálnia, nem pedig uralkodnia fölöttük. Nem valami hasonlóról szólt október 23-a is? 1956-ban? 2006-ban? És joggal szólhatna 2016-ban is.

 

Kevés dolog irritál jobban a politikával csontig átitatott magyar mindennapokban, mint a korrupt, álszent, az emberekre egyszerű szavazati joggal felruházott birkákként tekintő, pökhendi kormányoldal. Sőt, jobban belegondolva, olyan nincs is, ami jobban (hiszen már a Jobbik retorikája is az övék), olyan azonban biztosan, ami közel hasonló mértékben, ez pedig azoknak az embereknek a köre, akik úgy akarják leváltani Orbánékat, hogy a végén semmi se változzon. Egyetlen céljuk, hogy ők üljenek bele a tutiba vagy legalább úgy tegyenek, mintha bele akarnának, hiszen a látszólagos ellenzékiségükért cserébe is jól eltartja őket a Nemzeti Együttműködés Rendszere, miközben valós veszélyt a hatalomra nem kell jelenteniük.

 

A jelenlegi autoriter, gyűlöletkeltő, közpénz- és közerkölcsromboló daganat eltávolításának ugyanis hosszabb távon nem sok értelme van, ha esetleg színében, a pénzeltüntetés és a saját kör kitömésében kevésbé tehetséges akárkik vennék át a helyüket (jelenleg ugye még ennek az esélye sem túl nagy). Persze öröm lenne, ha nem lenne uszítás, ha kevesebb Guccit és helikopterezést vagy épp állami hitelből finanszírozott Vajna-produkciót látnánk, ha nem lenne orosz hitelből orosz atomerőmű, és persze lehetne még sorolni hosszasan, de a valódi és sokkal mélyebb gyökerű problémákat ez nem kezelné. De akkor mégis mi a rossebet lehet tenni? Rendszerváltozás helyett lehetne rendszerváltás? Létezik ilyen egyáltalán?

 

Annyi biztos, hogy nem csapatváltásra, hanem szemléletváltásra és egészen újfajta választói elvárások megfogalmazására volna szükség. Azonban a választói öntudat, a felelős gondolkodás (annak felismerése, hogy mi közel 10 millióan vagyunk az ország) elsajátítása nem néhány napos tanfolyam eredménye. Az oktatás szétverése pedig remek eszköz arra, hogy az emberek ezután se tanuljanak meg önállóan gondolkodni. Ahogyan ezt nyilván jól tudják a döntéshozók is, nekik nem önálló akarattal rendelkező polgárokra, hanem arctalan, bólogató tömegre van szükségük, ami nem ismeri saját erejét. Az Orbán-rendszer működése pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy mindenki az eszébe véshesse: a kapcsolatok mindig fontosabbak a tudásnál, hogy jobb, ha meghúzod magad, mert változtatni úgyse tudsz. hogy soha ne elvek, hanem kizárólag egyéni érdekek mellett érdemes szervezni az életed. Felfelé dörgölőzni, lefelé taposni. Ha pedig legalul vagy, ne törődj semmivel, hogyan jöhetnél te ahhoz, hogy gondolni merj bármit is.

 

Szerintem az alapvető kérdés az, hogy a magyarok akarnak-e többet. Sőt: te akarsz-e többet, jobbat, mást, mint amivel ebben a politikai gyorsétteremben kiszolgálnak? Ha nem lenne vevő a junk foodra, akkor bezárhatná az üzletet a régi politikai elit. De hogyan lehetne igény másra, amikor mást nem is igazán ismer az emberek többsége? Ez egy következmények nélküli ország, sóhajtunk sokszor, és nagyon úgy tűnik, hogy ez így is van, de a következményeket, ha már a bíróság nem, mi magunk, kisemberek kellene, hogy demonstráljuk. Az aktivitás azonban ezen a téren meglehetősen gyenge. A hatalom nem érzi, hogy lenne bármitől tartania. (Valóban másként volt ez 2006-ban.) Aki el tudott, már elment, aki nem tud, úgyis marad. A haszonélvezők jól elvannak, a maradék altruista meg kevés ahhoz, hogy valóban be kelljen rezelniük.

 

Ahhoz hogy bármi megváltozhasson, válaszolnunk kell rá, hogy mit várunk, mit merünk várni az élettől? Ha minden jó így, nincs miről beszélni. Ha nem, akkor érdemes megvizsgálni, mit tehetünk a saját környezetünkben, milyen eszközeink vannak? A polgári körök például zseniálisan jól működtek, függetlenül a végeredménytől. Fel kell ismernünk, hogy nem vagyunk egyedül. Kezdjünk beszélgetni, tenni, mert változás csak alulról jöhet. Ideje az elhasznált radioaktív fűtőelemeket a rendszerből száműzni. Az ország választott tisztviselőinek az ország állampolgárait kell szolgálnia, nem pedig uralkodnia fölöttük. Vagy tévedek?

 

Nem valami hasonlóról szólt október 23. is?  1956-ban? 2006-ban? És joggal szólhatna 2016-ban is.

 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem??? Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 

 

 

Hozzáfűzni való

Ez még érdekelhet

Pongrácz Gergely: Közpénzen élősködő kerékpárosok?

Egy legyintéssel is el lehetne intézni az ügyet, hiszen a statisztikák egyértelműen mutatják, hogy egyre többen és többen bicajoznak, ezzel kisebb zsúfoltságot, jobb levegőt és maguknak jobb egészséget teremtve. Azonban mivel manapság Tarlós Istvánnál és

Mi lett a Fidesszel?

De mi is lett a Fidesszel, hogy leginkább csak az mozgatja, hogy „migránskampánnyal” takarja be a csak nehezen elképzelhető mértékű korrupciót, a kormányzati cselekvés iránytalanságát, történetnélküliségét és közpolitikai pragmatizmusát?

0
komment