2017. június 26. Névnap: János
De miért szakítottam meg akkor a kapcsolatom a mozgalommal? Egyszerűen mert megtudtam, hogy a minél teljesebb körű hozzáférés a fogamzásgátláshoz, és nem az abortuszok betiltása a kulcs az abortuszok számának csökkenéséhez.

 

 

A felsőoktatás második évében én voltam az egyetememen az „Életigenlő Diákok” elnöke. A harmadév őszén elvágtam minden kapcsolatom az abortuszellenes („pro-life”) mozgalommal. Öt évvel később minden kis maradék hitem elvesztettem a mozgalommal. Az alábbiakban adnám közre a történetem.

 

Egy olyasfajta evangéliumi keresztény családban nőttem fel, ahol az abortusz a legfontosabb politikai kérdés. Úgy nőttem fel, hogy komolyan hittem, hogy az abortusz gyilkosság, és még amikor megszűntem „pro-life”-ként identifikálni magam, akkor is eleinte elhittem ezt. De miért szakítottam meg akkor a kapcsolatom a mozgalommal? Egyszerűen mert megtudtam, hogy a minél teljesebb körű hozzáférés a fogamzásgátláshoz, és nem az abortuszok betiltása a kulcs az abortuszok számának csökkenéséhez. Mivel az abortuszellenes pro-life mozgalom az abortusz betiltására fókuszál, és általánosságban ellenzi a fogamzásgátlók szélesebb körű terjesztését, tudtam, hogy többé nem illek a soraikba. Azt is megtudtam, hogy igazából a pro-choice progresszív politikáját vallók, akik segíteni tudnak az abortuszok számának csökkenésében, az által, hogy támogatják a fogamzásgátlás szélesebb körű használatát. Már többé nem hívtam magam pro-life-nak.

 

A magzati személyként való konceptualizálásáról és a nők önrendelkezéséről vallott nézeteim sokat változtak azóta a nap óta, de amikor másfél éve elkezdtem blogolni, komolyan hittem, hogy a pro-life mozgalom retorikáját a „meg nem született gyermekek” „meggyilkolásáról” komolyan lehet venni. Teljesen komolyan állítottam, hogy a pro-life abortuszellenes mozgalom nem nőellenes és szexellenes, és az abortuszellenzők maximálisan hiszik, hogy a zigóta/embrió/magzat ugyanolyan ember, mint akárki más, és ugyanúgy védeni kell az életét. Elhittem, hogy ugyan a pro-life mozgalom akciói pont a szándékkal ellenkező hatást érik el, de csak mert rosszul informáltak a pro-liferek. Írtam egy posztot, praktikus tippekkel abortuszellenzőknek. Elhittem, hogy a pro-life mozgalom őszinte szándékú, csak éppen nagyon ignoráns azt illetően, hogyan érhetné el a célját.

 

Arra a következtetésre jutottam, hogy nem volt igazam. Gyerekként, tinédzserként, diákként őszintén elhittem, hogy az élet a fogantatástól kezdődik. Teljesen őszintén azért elleneztem az abortuszt, mert azt hittem, hogy gyilkosság – semmi köze nem volt a nézeteimnek a nőellenességhez vagy a szexellenességhez. Azt gondoltam, hogy a pro-life mozgalomban részt vevő szervezetek, vezéralakok, politikusok is ugyanennyire hitelesek. Azt gondoltam, hogy csak mint én, a „meg nem született gyermekek életét akarják megmenteni”.

 

Arra a következtetésre jutottam, hogy hülyét csináltak belőlem.

 

Meg szeretném osztani a történetét annak, ahogy erre rájöttem. Te, kedves olvasóm, ha azok közé tartozol, akik ellenzik az abortuszt, mert szerinted gyilkosság, és szeretnéd „a meg nem született gyermekek életét megmenteni”, remélem, meg tudlak győzni arról, hogy a pro-life mozgalom nem segít ezen cél elérésében, egyszerűen átvertek téged, és sokkal többet tudnál tenni az abortuszok megelőzéséért, ha a pro-choice mozgalmat támogatnád. Kérlek, hallgass végig, mielőtt elkezded rázni a fejed.

 

Taktikaváltás és a kötelékek felbontása

 

Akkor kezdődött, amikor egy szeles októberi napon 2007-ben elolvastam egy cikket a New York Timesban . Ez a cikk teljesen felrázta az eddigi perspektívámat, de az abbéli hitemet, miszerint az abortusz gyilkosság, illetve a vágyam a meg nem született gyermekek megmentésére, nem változtatta meg. Ehelyett a rádöbbentett, hogy a pro-life mozgalom erőfeszítései teljesen hátramutatóak, és megváltoztatta a stratégiai elképzeléseim.

Az abortusz betiltása nem csökkenti az abortuszok számát.

 

Az első, amit a New York Times cikkből megtudtam, teljesen lesokkolt: kiderült, hogy az abortusztilalomtól nem csökken az abortuszok száma.

 

Egy átfogó nemzetközi tanulmány megállapította, hogy az abortuszok száma hasonló azokban az országokban, ahol legális a procedúra, és azokban, ahol nem, arra utalva, hogy a betiltás nem téríti el azokat a nőket, akiknek abortuszra van szüksége.

 

A kutatás azt is megállapította, hogy azokban az országokban, ahol legális az abortusz, a procedúra biztonság, viszont azokban, ahol be van tiltva, és titokban végzik, veszélyes. Globális szinten az abortuszok a nők körében a terhesség és a szülés alatt bekövetkezett halálozás körülbelül 13 százalékáért felelősek, és átlagban 31 abortusz jut minden 100 élve szülésre.

 

Az Egészségügyi Világszervezet és a New York-i reproduktív jogi szervezet, a Guttmacher Institute kutatásának eredményeit pénteken publikálják a Lancetben.

 

„Van egy globális térképünk a művi terhességmegszakításól, amely lefedi mind azokat az országokat, ahol nagyon szigorúan a törvények, mind azokat, ahol legális a procedúra” – nyilatkozta Dr Paul Van Look, az Egészségügyi Világszervezet Reproduktív egészséggel és a vonatkozó kutatásokkal foglalkozó osztályának vezetője. „Amire jutottunk, hogy a törvénykezés nem befolyásolja a nők döntését az abortuszt illetően. Ha a nemkívánt terhesség esete áll fenn, nem számít, hogy a törvény korlátozó vagy liberális.”

 

 

 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 

 

 

 

 

Amit a törvénykezés nagyban befolyásol a kutatók szerint, az abortuszhoz kapcsolódó veszélyek. „Általánosságokban beszélve, ahol legális az abortusz, ott biztonságos körülmények között lehet hozzájutni – mondja Dr Van Look –, és ennek az ellenkezője is igaz, ahol nem legális, ott veszélyes körülmények között, nem megfelelően képzett emberek fogják végezni.”

 

Teljesen elképedtem attól, amit olvastam. Megnéztem a linket, ami a tanulmány összefoglalójára mutatott, kinyomtattam az egészet, hogy elolvassam ebédszünetben, aztán elmentem órára. Ahogy aztán átnéztem a tanulmányt egy tálnyi taco felett a későbbiekben, azon gondolkoztam, hogy miért nem mondta ezt soha nekem eddig senki. Sokkolt, hogy az abortuszok száma a legalacsonyabb azokban az országokban, ahol a leginkább legális és könnyen hozzáférhető, és általánosságban azokban az országokban van a legtöbb abortusz, ahol illegális a procedúra. Ez igaz

 

„A széles körben korlátozó abortuszrendelkezések nem társulnak kevesebb abortusszal. Példának okáért az abortusz rátája átlagban 29/1000 szülőképes korú nő Afrikában, 32/1000-ből Latin-Amerikában – két olyan régióban, ahol a legtöbb országban a legtöbb esetben illegális az abortusz. Nyugat-Európában, ahol az abortusz nagy általánosságban szabadon elérhető, ez az arány átlag 12/1000.”

 

Az abortusz betiltása igazából nincs hatással az abortuszok számára. Engem akkor semmi nem tudott volna jobban sokkolni. Amit megtudtam, hogy az abortusz betiltásának csak egy következménye van – az abortusz illegális, és veszélyesebb lesz.

 

Majdnem 50 000 nő hal meg évente a világban nem megfelelő körülmények közt végzett abortuszok miatt, és még sokkal többen komoly sérüléseket szereznek, vagy meddővé válnak. Ezek a halálesetek szinte mind olyan országokban történnek, ahol az abortusz illegális – és ezért titokban végzett. Amikor Dél-Afrikában legalizálták az abortuszt, az abortuszhoz köthető halálozások több mint 90 százalékkal csökkentek.

 

Rájöttem, hogy a Roe vs. Wade törvény (az amerikai abortusz legalizáció kezdete – a ford.) semmissé tétele nem állítaná meg az amerikai nőket abban, hogy abortuszuk legyen, viszont az abortuszt igénybe vevő nőket büntetné azzal, hogy arra kényszerítené őket, hogy a testi épségüket kockáztassák. Ez persze teljesen ok, ha az a cél, hogy ezek a nők bűnhődjenek, de ha az a cél, hogy a meg nem született gyermekeket ne gyilkolják meg, ez a stratégia nagyon is hatástalan.

 

Az igazi megoldás: a fogamzásgálás

 

De ha az abortusz betiltása nem csökkenti az abortuszok számát, akkor mivel lehet ezt elérni? Miért van bizonyos országokban sok abortusz, másokban pedig kevés? Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz: „Mind a legalacsonyabb, mind a legmagasabb rátával rendelkező régiók Európában találhatóak, ahol az abortusz nagy általánosságban széles körben hozzáférhető. Nyugat-Európában a ráta 12/1000, de Kelet-Európában 43/1000. Ez a tény arra reflektál, hogy Kelet-Európában kevesebben használnak fogamzásgátló szereket, illetve olyan, kevésbé megbízható szerekkel élnek, mint a gumióvszer, a megszakításos közösülés, a naptármódszer.”

 

Ültem ott a közösségi teremben, és olvastam ebéd közben, hogy a fogamzásgátlás népszerűsítése lenne a legbiztosabb mód az abortuszok számának csökkentéséhez. Ahogy próbáltam ezt feldolgozni, folyton eszembe jutott, hogy a pro-life abortuszellenes mozgalom ellenzi az iskolai felvilágosítást, és a tinédzserek számára a fogamzásgátló szerek elérhetővé tételét. Tudom, mert hallottam ezeket, amikor jártam az egyik pro-life bálból a másikba, olvastam erről a pro-life kiadványokban. A pro-life mozgalom antifogamzásgátlás, de hát a fogamzásgátlás ellenzése csak növeli az abortuszok számát.

 

Ahogy gondolkodtam ezen, rájöttem, hogy ezek a dolgok igazából teljesen nyilvánvalóak. Az abortusz oka a nemkívánt terhesség. Ha sikerül megszabadulni a nemkívánt terhességektől, akkor gyorsan megszabadulunk az abortusztól is. Ha az abortuszt csak simán betiltják, akkor a nők nyakán fog maradni a nemkívánt terhesség. Az abortusz betiltásától nem lesznek ezekből a terhességekből tervezett és várt terhességek, és sokan mindent meg fognak tenni, hogy megszabaduljanak tőlük, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy vállfával vagy veszélyes vegyszerekkel kell próbálkozniuk, vagy illegális abortuszellátókhoz folyamodniuk. Rájöttem, hogy az abortuszok számának csökkentéséhez a nemkívánt terhességek számának csökkentése vezet, és ennek az eszköze a fogamzásgátlás, amely segít a nőknek eldönteni, mikor (már hogyha) akarnak terhesek lenni.

 

Rájöttem, hogy csak egy módon nyer az egész fogamzásgátlás-ellenesség értelmet, mégpedig ha a cél a nők szexuális életének a korlátozása, hiszen a fogamzásgátló segítségével „következmények nélkül” szexelhetnek a nők. Én soha, de soha nem azért elleneztem az abortuszt, mert azt akartam, hogy a nők „nézzenek szembe a tetteikkel”. Én mindig csak arra vágytam, hogy a „meg nem született gyermekek életét megmentsem”. Gyerekként könnyekig meghatott a gondolat, hogy milliónyi babát öl meg az abortusz évente. Ha egyszer az az ára annak, hogy megmentsük ezeket az életeket, hogy megkönnyítjük a nőknek, hogy szexeljenek, ám legyen, akár akkor is, ha azt a nézetet vallja az ember, hogy ez bűn, hiszen ez nem nagy ár a millió élet megmentéséért.

 

Ahogy közeledett a következő órám, visszatettem a kinyomtatott lapokat a hátizsákomba, és kisétáltam az októberi napra. Teljesen fel voltam kavarodva, de egy dolgot biztosan tudtam: már nem hívhatom magam pro-life-nak, mivel nem tudom többé a mozgalom politikai céljait támogatni. Már nem akarom, hogy megfordítsák a Roe vs Wade rendelkezés ítéletét, vagy hogy betiltsák az abortuszt. Ehelyett egy olyan világért szeretnék dolgozni, ahol mindenki hozzá tud férni megfizethető fogamzásgátláshoz, és a nemkívánt terhességek száma minimálisra csökken. Azon a napon lettem pro-choice.

 

De mi lesz a zigótával?

 

Az öt évben, ami azóta az októberi nap óta eltelt, már sok dolgokban megváltozott a véleményem. Már nem tartom az abortuszt gyilkosságnak, mivel nem gondolom, hogy a zigóta/embrió/magzat „személy”. Arra is rájöttem, hogy a személyként való konceptualizálás teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a zigóta/embrió/magzat egy másik ember testében növekszik. Sok okból én a megszületést látom a legfontosabb határvonalnak.

 

A perspektívám megváltozása ellenére is hajlandó lettem volna még legalább kételkedni a pro-life mozgalomban. Miért is? Azért, mert elhittem, hogy a pro-life mozgalom azért ellenzi például a fogamzásgátló tablettát, mert az egy „abortifacent” (vetélést okoz – a ford.). Ez azt jelenti, hogy a pro-life mozgalom ellenezheti a tablettát, mivel gyilkosságnak tartja, akárcsak az abortuszt, ugye mindenfajta logikai bukfenc nélkül. Az utóbbi pár hónapban nagyon sok mindent olvastam, aminek kapcsán megváltozott a véleményem erről.

 

Tényleg öl a fogamzásgátló?

 

Szeretném ezt most egy kis biológiával kezdeni. Minden hónapban megérik egy petesejt, a petevezetékbe kerül, ha vár rá sperma, megtermékenyülhet, és ennek a megtermékenyült petesejtnek saját, csak rá jellemző DNS-e lesz. Nekem azt tanították, ekkor kezdődik az élet, ekkor ad neki Isten lelket, ekkortól kezd formálódni a személyiség. Ez a zigóta a petevezetékből elindul a méhbe, ahol beágyazódik a méh falába, és kezdődik a terhesség.

 

A fogamzásgátló tabletta leginkább azáltal fejti ki a hatását, hogy nem engedi a peteérést megtörténni, illetve megállítja a spermákat, hogy ne tudják a petesejtet megtermékenyíteni.

 

A pro-life mozgalom vezető szervezetei szerint megvan annak az esélye, hogy a fogamzásgátló tablettát szedő nőknek lehet köztes ovulációja, és ha a sperma valahogy el tud jutni a petesejthez, megtermékenyülhet. A fogamzásgátló a méhfalat is elvékonyítja, ezért ez a petesejt nem fog tud beágyazódni, és ki fog ürülni a hüvelyen keresztül, ahelyett, hogy beágyazódna.

 

Ezt így írja le a Life Issues Institute cikke:

 

„Az ösztrogén szinte olyan alacsony, hogy nem minden esetben nyomja el a peteérést, és ilyenkor megtörténhet, amit áttöréses peteérésnek nevezünk – olyan peteérés, ami áttör a gyógyszer hatásán, és egyszerűen egy peteérés. Egyszerűen csak megtörténik. Ilyenkor létrejöhet megtermékenyülés. De ha megtörténik, a petesejt nem tud beágyazódni a méh falába, mert a tablettának van egy másik hatása is: megkeményedik a méhfal nyálkahártyája, és ilyenkor egy mini művi abortusz zajlik le, az élet első hetében.”

 

Mennyire gyakori az áttöréses ovuláció az olyan nők körében, akik alacsony ösztrogéntartalmú minitablettát használnak? Vegyünk egy magas becslést – 20 százalék. Az arány valószínűleg alacsonyabb ennél. Milyen gyakran jön létre terhesség, ha van egy várakozó petesejt? Nem többször, mint mondjuk 2-3 alkalom a 20-ból. Szóval ha ezzel a 20-as számmal kalkulálunk, ami elég magas, akkor ebből 2-3 százalék megtermékenyülési arány következik. De tény az, hogy terhesség legfeljebb 1 százalékból lesz, és a másik 1-2 százalékban megtermékenyül a petesejt, de nem tud beágyazódni, és a kis embriónyi baba meghal.

 

Ebből azt szűrhetjük le, hogy a széles körben elterjedt fogamzásgátló tabletta az esetek 97-98 százalékában megakadályozza a terhesség létrejöttét, de 2 százalék, vagy akár magasabb arányban korai abortuszhoz vezet. A normál klinikai gyakorlat során nem lehet megállapítani, mikor melyik eset áll fent.

 

 

Amikor először tudtam meg, hogy a fogamzásgátlás, és nem az abortusz betiltása az abortuszok csökkentésének legbiztosabb módja, már ismertem ezt a pro-life érvet, de úgy voltam vele, hogy olyan sok abortuszt megakadályozna a tabletta, hogy ez kiegyenlíti azt a kevés esetet, amikor az ilyen vetélés megtörténne. Ezen érvelés ellenére, legalább meg tudtam érteni a pro-life mozgalmárok fogamzásgátlótabletta-ellenességét. Hajlandó voltam legalább jóindulatú kételyeket táplálni irányukban, és azt feltételezni, hogy tényleg „a meg nem született gyermekek életét akarják megmenteni”, csak éppen rosszul csinálják.

 

A későbbiekben a tudomásomra jutott, hogy egyre több tudományos bizonyíték támasztja alá, hogy a fogamzásgátló tabletta nem vezet a megtermékenyült petesejtek kilökődéséhez. Egyre inkább azt éreztem, hogy a pro-life mozgalom nem fél a tudományos tényeket manipulálni, ha éppen szükségét érzi, és ez összezavart, mert nem tudtam, mi lehet a motiváció amögött, hogy azt állítják, a fogamzásgátló tabletta abortuszt okoz, mikor a tudományos tények ennek ellentmondanak. Azt is észrevettem, hogy akkor sem riad vissza a tények meghamisításától a pro-life mozgalom, amikor például az abortusz állítólagos káros szövődményeiről van szó, például a depresszióról vagy a mellrákról. Nagyon hátramutató, hogy azért szopják ki az ujjaikból ezeket a „tudományos állításokat”, hogy elijesszék a nőket az abortusztól, ahelyett, hogy azon dolgoznának, hogy a nemkívánt terhességek számát csökkentsék. Egyre jobban zavart a pro-life mozgalom viszonyulása a tudományhoz.

 

Forrás: http://www.patheos.com/blogs/lovejoyfeminism/2012/10/how-i-lost-faith-in-the-pro-life-movement.html

 

 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 

 

 

 

 

Hozzáfűzni való

Ez még érdekelhet

Pongrácz Gergely: Közpénzen élősködő kerékpárosok?

Egy legyintéssel is el lehetne intézni az ügyet, hiszen a statisztikák egyértelműen mutatják, hogy egyre többen és többen bicajoznak, ezzel kisebb zsúfoltságot, jobb levegőt és maguknak jobb egészséget teremtve. Azonban mivel manapság Tarlós Istvánnál és

Mi lett a Fidesszel?

De mi is lett a Fidesszel, hogy leginkább csak az mozgatja, hogy „migránskampánnyal” takarja be a csak nehezen elképzelhető mértékű korrupciót, a kormányzati cselekvés iránytalanságát, történetnélküliségét és közpolitikai pragmatizmusát?

0
komment