2017. június 26. Névnap: János
Az MKKP gyorsan tudott látványos sikert elérni, és ugyanilyen gyorsan – ha nem is elsikkadt – de újra alámerült a politika alatti világba. Ennek megértéséhez a kétfarkúakat a politikai részvétel viszonyrendszere és tendenciái felől szükséges szemlélni.

 

Három héttel a kvótanépszavazás után a Magyar Kétfarkú Kutya Párt plakátjai még mindig láthatóak itt-ott az utcákon. Egyedülálló volt, hogy az érvénytelen szavazat leadása ugyanolyan szavazati lehetőségként merült fel a kampány során a politizáló nyilvánosságban, mint a parlamenti pártok által támogatott másik három opció (igen, nem, távolmaradás). Ehhez az kellett, hogy az MKKP a tavalyi ellen-plakátkampányhoz hasonlóan újra sikeresen mozgósítson támogatókat, akik nem voltak restek adományokkal és önkéntes munkával segíteni a “nemigen” üzenet célba jutását. Az MKKP többé nem örök életet és ingyen sört kért, hanem a parlamenti ellenzék pozíciójától eltérő, de mégis közvélemény-kutatásokban és a népszavazási eredményekben is mért, hivatkozható álláspontra szólított fel. Az érvénytelen szavazat leadásának megjelent a civil tudatosságra és aktivitásra vonatkozó indoklása, valamint beálltak mögé az olyan ismert civil szervezetek, mint a TASZ és a Magyar Helsinki Bizottság. Az eredménytelen szavazatok magas száma (6,27%) ellenére nincs akkora nagy lelklesedés, látható-hallható ötletelés a kétfarkúak körül. Feltehető, hogy maguk a vezetők, koordinátorok sem erőltetik ezt és inkább kipihenik a civil kezdeményezéstől páratlanul intenzív és látható kampány fáradalmait, azonban a korábban lelkes támogatók felől sem érkezik erre igény. Az MKKP gyorsan tudott látványos sikert elérni, és ugyanilyen gyorsan – ha nem is elsikkadt – de újra alámerült a politika alatti világba. Ennek megértéséhez a kétfarkúakat a politikai részvétel viszonyrendszere és tendenciái felől szükséges szemlélni.

 

Az MKKP egy olyan jelenség a magyar politikában, amely megfelel a politikai részvétel kortárs trendjeinek. Ezek a folyamatok az általános társadalmi individualizációval vannak összefüggésben, amelyeket csak felerősít a közösségi média elterjedése. A modern élménytársadalmakban ugyanis a politika elköteleződés ugyanúgy az izgalmas, érdekes, egyedi élmények keresésének és megélésének terepe, akár a főzés, az utazás, vagy a munka. A mindennapi élet esztétizálódásával fontossá válik a politikai vélemény látványos formában való kifejezése mémek, vicces képek vagy akár átrajzolt szavazólapok segítségével. Mindennek remek terepe a közösségi média, hiszen annak felépítése támogatja a képek, videók megosztását. Fontos körülmény továbbá, hogy a kutyás tartalmak, szövegek, plakátok vállalhatóak az alapvetően politikaellenes közegben is. Az MKKP plakátjai révén humoros formában fejezhető ki a politikai vélemény, ami sokak számára kényelmesebb pozíció, mint határozottan kiállni egy politikai párt mellett. A tartalmak megosztása, a lájkolás egyéni cselekvés, ami párhuzamba állítható azzal, hogy általánosságban is egyre inkább nő az egyén kompetenciája a politikai események értékelése során. A véleményalkotás alapja nem valamilyen közösséghez, osztályhoz, csoporthoz való tartozás, hanem az egyéni tudás, meggyőződés, ízlés. A középpontban a mindenről véleményt alkotó elégedetlen egyén áll, aki egy kattintással képes helyre tenni bármely politikai erőt. Ennek következménye, hogy állandósul az érzés, hogy a kisebbik rossz kompromisszumát kell megkötni, nő az elégedetlenség a politikusok és pártok teljesítményével kapcsolatban. Csökken továbbá a hagyományos intézmények szerepe is a politikai elköteleződés kialakításában és a választói mozgósításban. Ezek a folyamatok nem minden társadalmi csoportot, miliőt érintenek egységesen, és azonos mértékben, de jelzik a politikai részvételt érintő tendenciákat. Az MKKP iránti választói kereslet okai pedig - az általános politikai kiábrándultság mellett - a fenti folyamatokban keresendőek.

 

Az érvénytelen szavazatok arányából nem érdemes közvetlenül a kutyapárt választói támogatottságára következtetni, azok magas száma azonban pozitív visszacsatolást jelent az aktivisták számára, akik pénzt és energiát áldoztak a kutyás plakátkampányra, de az érvénytelenül szavazóknak is fontos jelzés. Megkockáztatható, hogy ez az eredmény sokakat motivál majd az aktív közéleti részvételre, ugyanakkor nem tisztázott, hogy kiket képes elérni ez a fajta aktivizmus és milyen eredményekre vezethet. Egyrészt a politikai részvételt érintő kutatások azt mutatják, valamint az érvénytelen szavazatok területi elosztásából is arra lehet következtetni, hogy az intézményi kötöttségtől mentes, élményvezérelt, egyénileg is végezhető cselekvés inkább a magasabb státuszúak, végzettségűek számára választható, kivitelezhető tevékenység. A kutyák által is megfogalmazott politikai változások eléréséhez azonban ezen a mobilis rétegen túli csoportok bevonása is szükséges. Ez utóbbiaknak azonban nem önkifejezésre, hanem érdekképviseletre van szükségük, politikai motivációik pedig nem a szimbolikus, hanem az anyagi újraelosztás kérdéseihez kapcsolódnak. Másrészről az eredményesség szempontjából nem nélkülözhetőek teljesen az intézmények, legyenek azok akár pártok, bejegyzett civil szervezetek vagy lazább hálózatok. Ezek erősítik, fenntartják a politikai elköteleződést, valamint fontos ellensúlyai, kihívói lehetnek az intézményeken alapuló hatalomnak. A többé-kevésbé szervezett sokaság képes politikai eredményeket, engedményeket elérni a kormánytól, nem a közéleti élmények kóstolgatása. Az említett magasabb státuszú rétegek nélkül ráadásul csökken az a tudás az intézményekben, amely hatékonyabbá teheti a szélesebb érdekvédelmet.

 

Nem érdemes teljesen szembemenni adott társadalmi folyamatokkal. Az azonban, hogy a politikai részvétel tekintetében egyre inkább az egyénre helyeződik a hangsúly, nem zárja ki olyan formák megtalálását, amelyek úgy képesek sokaságot teremteni, hogy közben lehetőséget adnak az egyéni kreativitás, játékosság megélésére. Ennek elmulasztása a pártpolitikai ellenzék fragmentációja után a társadalmi, civil cselekvés szétaprózódását hozza maga után. Az egyéni ízlésekre alapozott és egyénileg végezhető társadalmi cselekvés nem lesz összekapcsolható. A mai magyar tendenciák, alapján ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a közösségre alapozott politikai részvétel végső soron megtalálja a maga irányát, helyét. Ilyen társadalmi igényeket elégít ki a Fidesz kormány is a felülről végzett, ill. segített mozgósítással (nemzeti konzultáció, Békemenet, népszavazás). Mindezt kiegészítik a közösség létét veszélyeztető politikai témák is. A kutyapárthoz hasonló alternatív kezdeményezések számára a legrosszabb helyzet akkor áll elő, ha a materiális érdekeket közösségi alapon képviselő, bebetonozott NER fog szemben állni az élményen és az egyénen nyugvó aktivizmussal. Ebben a helyzetben a gúny, a viccelődés már nem megingatja, hanem végső soron megerősíti a létező társadalmi hierarchiákat.

 

Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!

 

 

 

Címkék: vélemény

Hozzáfűzni való

Ez még érdekelhet

Pongrácz Gergely: Közpénzen élősködő kerékpárosok?

Egy legyintéssel is el lehetne intézni az ügyet, hiszen a statisztikák egyértelműen mutatják, hogy egyre többen és többen bicajoznak, ezzel kisebb zsúfoltságot, jobb levegőt és maguknak jobb egészséget teremtve. Azonban mivel manapság Tarlós Istvánnál és

Mi lett a Fidesszel?

De mi is lett a Fidesszel, hogy leginkább csak az mozgatja, hogy „migránskampánnyal” takarja be a csak nehezen elképzelhető mértékű korrupciót, a kormányzati cselekvés iránytalanságát, történetnélküliségét és közpolitikai pragmatizmusát?

0
komment