2017. március 30. Névnap: Zalán
Válasz Gerő András „Két kerék két elv” című cikkére.

 

Fura gondolatok jelentek meg itt nemrég egy vitaindító cikkben Gerő András billentyűzetéből, nem mást állítva, minthogy a kerékpáros infrastruktúrára költött közpénzért a bicajosok - akik amúgy is jobb lenne, ha inkább csak szigorúan ellenőrzött körülmények között élnének rettentő veszélyes hobbijuknak - semmit nem fizetnek, azaz társadalmilag káros dolog őket támogatni. Egy legyintéssel is el lehetne intézni az ügyet, hiszen a statisztikák egyértelműen mutatják, hogy egyre többen és többen bicajoznak, ezzel kisebb zsúfoltságot, jobb levegőt és maguknak jobb egészséget teremtve. Azonban mivel manapság Tarlós Istvánnál és szerényen csak "a közlekedési szakma csúcsa" titulussal jellemzett tanácsadói körénél épp többé-kevésbé nyílt ellenforradalom zajlik a tömegközlekedés és a kerékpárosok ellen, így nem lehet félvállról venni ezt a megnyilatkozást sem, amely ugyan hibát hibára halmozva is, de ezt a nézetet erősíti.

 

Nézzük meg tehát egyesével a tévedéseket és félreértéseket:

 

"Több bicajos, több baleset" - statisztika bizonyítja ennek ellenkezőjét. Ami logikus is, ugyanis ha csupán 1-2 mindenre elszánt bicajos tekereg az autósok dzsungelében, akkor nyilván ők általában nem várt vendégek lesznek 1-1 kereszteződésben, netán rosszul megépített kerékpárút-közút találkozásnál. Amennyiben azonban folyamatos a kerékpáros forgalom, a többi közlekedő sokkal jobban odafigyel, megszokja a helyzetet. Voltam olyan szerencsés, hogy az elmúlt 15 évben rendszeresen jártam két keréken, és látványos volt a fejlődés létszámban és az autósok hozzáállásában is.

 

"A kerékpározás veszélyes üzem" - még az idézett statisztika is azt mutatja ki, hogy személygépkocsival nemcsak mennyiségben, de arányaiban is több balesetet okoznak, a motoros és segédmotoros kategóriáról nem beszélve. Ráadásul lásd az előző pontot: ha növekszik a kerékpárosok száma, akkor arányaiban egyre kevesebb baleset lesz. Ezek után az ezzel való riogatás nem más, mint hangulatkeltés, amely alkalmas lehet arra, hogy az amúgy ingadozó közlekedőket az autójukban tartsa.

 

"A [...] kerékpárosok bármely napszakban kötelezően láthatósági mellényt viselnének." - nagy valószínűséggel a szerző még nem próbált meg nyáron, 35 fokban ilyen ruhadarabban kerékpározni. Ez csupán egy újabb "macera" lenne, amivel pár kerékpárost el lehetne riasztani attól, hogy amúgy kiváló látási viszonyok mellett kerékpárra pattanjon. Ráadásul még értelmét sem nagyon látni: a láthatóságban egy jól működő lámpának, de akár egy prizmának is lényegesen nagyobb szerepe van, mint egy mellénynek.

 

"Számot kellene adni a mellénynek" - lehet még fokozni az agyrémet, de így legalább már világos, hogy a szerző miért gondolja azt, hogy tűző napon is viselni kell egy láthatóság szempontjából olyankor tök közömbös ruhadarabot. Szóval megérkeztünk a rendszámhoz. Amit nyilvánvalóan majd valamelyik nemzeti sóhivatal fog osztani, és nagy erőkkel ellenőriztetni. Nem tudom, hogy írjam le szalonképesen, mit gondolok erről az ötletről. Egy ilyen bürokratikus hercehurca megkövetelése a kerékpárosok számának drasztikus csökkenését eredményezné, amit autóval közlekedő polgártársaink is rendesen megszenvednének, hiszen - és ezt sajnos sokan sokszor nem látják át - a kerékpáros is csak ugyanolyan ember, mint a többiek: A-ból B-be akar jutni. Ha kerékpáron ezt nem teheti, akkor majd autóba ül, vagy buszra száll. Márpedig sem az utakon, sem a buszokon nincs túl sok szabad hely manapság. De egyébként is: az emberhez rendelt "rendszámot" már feltalálták: a személyi igazolvány, netán a diákigazolvány mindenkinek a zsebében kötelező tartozék.

 

Arról a gondolatról pedig, hogy a "kerékpárosok kihúzzák magukat a közteherviselésből, bezzeg az autósok" mosolygás nélkül igen nehéz beszélni. Nem kell messzire menni, hogy világossá váljon: egy normális világban a láthatatlan költségek éppúgy költségnek számítanának, mint a kimutathatók. Ha ez így lenne, akkor az autós közlekedés társadalmi mérlege mindenféle (valóban) befizetett adó mellett is vaskosan negatív lenne az "externáliák", azaz a lég- és zajszennyezés, a dugók okozása, a közterület-foglalás, és hasonló, nem számszerűsített költségek miatt, ahogy azt a Levegő Munkacsoport és a Közlekedéstudományi Intézet közös tanulmányában egyébként már 2010-ben kimutatta.

 

Ezzel szemben a kerékpáros közlekedés nemhogy mentes ezektől a láthatatlan költségtől, de még láthatatlan hasznokat is képes termelni például az egészségügyi kasszának. Bár pontos számítást nyilván nehéz végezni, de gyaníthatóan már csupán ez, valamint a kerékpáros iparágból keletkező ÁFA-bevétel simán fedezi az említett 120 milliárd forintot, ami egyébként eloszlik 5 évre. Nem árt hangsúlyozni, hogy a kerékpáros infrastruktúra, pláne városokban rendkívül olcsón kialakítható, hiszen szerencsére a tervezők mára felismerték, hogy az elkülönített, ezért jóval drágább infrastruktúra nemhogy jobb lenne, de kifejezetten káros, így ma már jellemzően a közút részeként épülnek a kerékpáros sávok.

 

Persze ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a szerzőnek azért van egy nagy igazsága is, amikor azt feszegeti, vajon részegen miért lehet bicajozni - ez valóban talán az egyik legostobább szabálymódosítás volt a közlekedésben, bár nyilvánvalóan összecsengett a "főzzön mindenki pálinkát" típusú világképpel. Kár, hogy csak ennyi jutott az "igazságokból" a cikkbe, a többi így látszólag nem más, mint egy kerékpáron még sosem ült laikus (nagyrészt) információhiányból fakadó felhorgadása. Akinek autós szemmel azért legalább azt látnia kéne, hogy neki is sokkal jobb lesz, ha egyre többen bicajoznak. Minden ez ellen tett lépés - bürokratizálás, sima macerák beiktatása - az autósok és tömegközlekedők helyzetét is automatikusan rontja.

 

A szerző az LMP XXII. kerületi önkormányzati képviselője. 

 

Címkék: vélemény

Hozzáfűzni való

Ez még érdekelhet

Pongrácz Gergely: Közpénzen élősködő kerékpárosok?

Egy legyintéssel is el lehetne intézni az ügyet, hiszen a statisztikák egyértelműen mutatják, hogy egyre többen és többen bicajoznak, ezzel kisebb zsúfoltságot, jobb levegőt és maguknak jobb egészséget teremtve. Azonban mivel manapság Tarlós Istvánnál és

Mi lett a Fidesszel?

De mi is lett a Fidesszel, hogy leginkább csak az mozgatja, hogy „migránskampánnyal” takarja be a csak nehezen elképzelhető mértékű korrupciót, a kormányzati cselekvés iránytalanságát, történetnélküliségét és közpolitikai pragmatizmusát?

55
komment