2017. november 19. Névnap: Erzsébet
Hány embernek kell még feleslegesen meghalnia, hogy a hatalom csúcsán észbe kapjanak? Betegségügyi statisztikákban éllovas Magyarország, kiváltképp a kórházi fertőzések területén. Miközben a megoldás kéznél van. Ameddig politika nem meri elismerni, hogy nagy a baj, addig nem is lehet nekikezdeni a gyógyításnak.

 

 

Brit tudósok állandósult közepesen erős földmozgást jegyeztek fel a budapesti Tabán környékén. Mint kiderült, nem a várbéli minisztériumi mélygarázs-építési mánia miatt reng a föld. Hanem, mert olyan súlyos a helyzet a kórházi fertőzések területén, hogy a négyszer kihantolt Semelweis Ignác nagy fordulatszámon forog a sírjában.

 

Mi vezetjük az elkerülhető halálesetek rangsorát, nálunk a legkevesebb az egyágyas szoba, a kórházainkban használják a legkevesebb kézfertőtlenítő szert. Hatod annyi kézfertőtlenítő szer fogy egy betegnapra vetítve a magyar kórházakban, a svédekhez képest. Hatalmas a rizikó, hogy bemész a kórházba egy kisebb betegséggel, és elkapsz egy súlyosabbat. Egy vidéki orvos szerint: „ az intenzív osztályon 10 napnál hosszabb ideig kezelt betegeink 80-90 százaléka megfertőződik.”

Ahogyan az egészségügy rohad szét, úgy veszíti el a politikai súlyát is évek óta. 2010 óta nincs külön egészségügyi minisztérium. Az egészségügyi államtitkár fogyóeszköz a kormányban. A kórházak államosítása az önkormányzati hitelcsapdától ugyan megmentette a kórházat , de a működésükhöz szükséges pénz továbbra sincs meg. A feneketlen TB-kasszából elfolynak a pénzek a gyógyszertámogatásra, hiszen Európában mi esszük a legtöbb gyógyszert. A sok antibiotikumtól pedig szuperellenáló baktériumok alakulnak ki, amíg tovább fertőznek.

 

 

Az OECD 1-10ig terjedő, az egészségügyet jellemző skáláján, Magyarország 0,4 ponttal tökutolsó.

 

A problémát nem meri egyik kormány sem feszegetni, inkább hagyják szépen lassan leépülni az egész rendszert. Túl nagy politikai ára volna, ha megbolygatnák. Ezért inkább hallgatnak róla. És minden rohad a régiben. A kormányzat és a háttérintézmények a segítség helyett a lesújtó adatok eltitkolásával vannak elfoglalva. Pedig a szakmában dolgozók már régóta hajtogatják, hogy az évi százezer kórházi fertőzés közel kétharmada megelőzhető lenne. Az azonnali beavatkozást nem lehet végrehajtani, amíg nem ismerjük pontosan a probléma helyét és méretét.

 

Miért civileknek kell kiperelni az ÁNTSZ-től azokat a kórházi fertőzésekről szóló adatsorokat, amik amúgy nyilvánosak kellenének, hogy legyenek? Az egészségügyért kiálló civileket, mint Sándor Mária mozgalmát, vagy a hálapénz ellen küzdő orvosokat, a hatalom felforgató elemeknek véli. Pedig ők csak a diagnózist adják. Amíg a hatalom fejében nem alakul ki a betegségtudat az egészségüggyel kapcsolatban, addig nem lehet a gyógyulás útjára lépni. Amikor egy fideszes képviselő, persze név nélkül, meg mer mukkanni az egészségüggyel kapcsolatban, akkor kiderül, hogy nem vakok, csak nem merik szóvá tenni.

 

„Hajszálra vagyunk attól, hogy halálgyárakká váljanak kórházaink. Elfogynak az orvosok, sok településen, sok osztályon már most sincs, aki vizsgáljon, aki kezelje az ultrahanggépet, nincs, aki műtsön, nincs, aki bent maradjon éjszakai ügyeletre. Tartok tőle, túl vagyunk azon a ponton, ahonnan még vissza lehetett volna fordulni: hiába emelnénk akár triplájára az egészségügyiek bérét, aki egyszer kiment, nem jön vissza. Lassan kimondhatjuk, hogy aki nem tudja megfizetni a maszek egészségügyet, ha komolyabban megbetegszik, meghal.

 

Márpedig sokan választják inkább a maszek orvost. Európában mi költjük a legtöbbet a betegségünk orvoslására saját zsebből.

 

 

Mint minden más, az egészségügy sorsa is a hatalmi piramis csúcsán dől el az Orbán-rendszerben. A sötétben bujkáló fideszes képviselő szerint:

 

 

„Valaki nagyon megetette Viktort, ugyanis váltig hiszi, hogy van elég pénz az egészségügyben, csak valakik menet közben kilopják belőle. Nem érti, hogy ha most azonnal nem tol be százmilliárdokat, ránk dől az egész.”

 

Közös felelősségünk, hogy megértessük vele: a hatalmi vakságnak ára van, amit emberéletekben mérnek.

 

Címkék: vélemény

Hozzáfűzni való

Ez még érdekelhet

Pongrácz Gergely: Közpénzen élősködő kerékpárosok?

Egy legyintéssel is el lehetne intézni az ügyet, hiszen a statisztikák egyértelműen mutatják, hogy egyre többen és többen bicajoznak, ezzel kisebb zsúfoltságot, jobb levegőt és maguknak jobb egészséget teremtve. Azonban mivel manapság Tarlós Istvánnál és

Mi lett a Fidesszel?

De mi is lett a Fidesszel, hogy leginkább csak az mozgatja, hogy „migránskampánnyal” takarja be a csak nehezen elképzelhető mértékű korrupciót, a kormányzati cselekvés iránytalanságát, történetnélküliségét és közpolitikai pragmatizmusát?

16
komment